Latin szállóigék
2009 október 24. | Szerző: Zsinszka
Ab ovo A tojástól kezdve Horatius
A cane non magno saepe tenetur aper Gyakran nem a nagy kutya fogja meg a vaddisznót Ovidius
Aegroto dum anima est, spes est Amíg a beteg lélegzik, van remény Cicero
Alea iacta est A kocka el van vetve Suetonius
Aliud ex alio malum gignitur Egyik baj szüli a másikat Terentius
Altissima quaeque flumina minimo sono labuntur A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal Curtius Rufus
Amici, diem perdidi Barátaim, elvesztegettem ezt a napot Suetonius
Amicos secundae res parant, adversae probant A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat Seneca
Animus meminisse horret Lelkem visszariad az emlékezéstől Vergilius
Arma virumque cano Fegyvert s vitézt énekelek Vergilius
Artes omnes perdocet paupertas A szegénység minden mesterségre megtanít Plautus
Aurea mediocritas Arany középszer Horatius
Auribus frequentius, quam lingua utere Gyakrabban használd a fület, mint a nyelvet Seneca
Aut prodesse volunt aut delectare poetae A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak Horatius
Ave Caesar, morituri te salutant! Üdvöz légy, Caesar, a halálba indulók köszöntenek! Suetonius
Beneficium accipere libertatem est vendere Jótéteményt elfogadni annyi, mint eladni a szabadságot Publilius Syrus
Bonus iudex damnat improbanda, non odit A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít Seneca
Brevis ipsa vita est, sed malis fit longior Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják Publilius Syrus
Canes timidi vehementius latrant, quam mordent A félénk kutyák erősebben ugatnak, mint harapnak Curtius Rufus
Canis sine dentibus latrat Csak a fogatlan kutya ugat Varro
Carpent tua poma nepotes Gyümölcsfádat unokáid fogják élvezni Vergilius
Celsae graviore casu decidunt turres Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok Horatius
Certa amittimus, dum incerta petimus Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat Plautus
Cito pede labitur aetes Gyors lábon rohan az idő Ovidius
Conqueri fortunam adversam, non lamentari decet A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni Cicero
Conscientia mille testes A lelkiismeret egymaga ezer tanú Quintilianus
Consilium luce, nocte agas convivium A tanácskozás ideje a nappal, a mulatozásé az éjszaka Caecilius Balbus
Consuetudo laborum perpessionem dolorum efficit A küzdelmek megszokása könnyebbé teszi a szenvedések Cicero
faciliorem elviselését
Crescit amor nummi quantum ipsa pecunia crescit Nő a pénzszeretet a növekvő pénzzel arányban Iuvenalis
Crescit audacia experimento A gyakorlat növeli a merészséget Plinius
Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi Bármely ember tévedhet; egyedül az ostoba tart ki tévedése Cicero
insipientis in errare perseverare mellett
Cum te aliquis laudat, iudex tuus esse memento; Ha valaki dicsér, légy önmagad bírája, s ne higgy el többet Cato
plus aliis de te, quam tu tibi credere noli másoknak, mint magadnak
Cupiditati nihil est satis, naturae satis est Semmi sem elég a vágynak, a természet kevéssel is beéri Seneca
etiam parum
Cura fugit mero A gond menekül a bortól Ovidius
Dat veniam corvis, vexat censura columbas Kedvez a hollónak, s a galambot sújtja a törvény Iuvenalis
Decipimur specie recti Az igazság látszata megtéveszt bennünket Horatius
Dediscit animus sero, quod didicit diu Későn felejti el az ember azt, amit sokáig tanult Seneca
De inimico noli loquier male, sed cogites Ellenségedről legfeljebb gondolj, de ne mondj rosszat Publilius Syrus
Deliberando saepe perit occasio A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom Publilius Syrus
Deliberandum est diu, statuendum est semel Latolgatni tízszer kell, dönteni egyszer Publilius Syrus
Dente lupus, cornu taurus petit A farkas foggal, a bika szarvval támad Horatius
Desinit in piscem mulier formosa superne A felül szép nő alul halban végződik Horatius
Defficile est saturam non scribere Nehéz szatírát nem írni Iuvenalis
Defficiles nugae A terhes semmiségek Martialis
Diligentia maximum etiam mediocris ingenii A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is Seneca
subsidium
Diligitur nemo nisi cui fortuna secunda est Az emberek csak azt szeretik, akinek jól megy a sora Ovidius
Dimidium facti qui bene coepit habet Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának Horatius
Dolo pugnandum est, dum quis par non est armis Csellel kell harcolni annak, akinek a fegyvere gyengébb Cornelius Nepos
Dum vitant stulti vitia, in contraria currunt Míg az ostobák kerülik az egyik bűnt, a másikba esnek Horatius
Durum est negare, cum superior supplicat Nehéz nemet mondani, amikor fölöttesünk kér valamit Publilius Syrus
Edas ut vivas, ut edas, noli vivere Egyél, hogy élj, s ne azért élj, hogy egyél Caecilius Balbus
Epistula non erubescit A levél nem pirul el Cicero
Est enim proprium stiltitiae: aliorum vitia Jellemző az ostobaságra: mások hibáit észrevenni, a magáét Cicero
cernere, oblivisci suorum elfeledni
Est felicibus difficilis miserarium vera Nehéz a boldogoknak helyesen megítélni a nyomorúságot Quintilianus
aestimatio
Etiam capillus unus habet umbram suam Egyetlen hajszálnak is van árnyéka Publilius Syrus
Etiam veros dolores mitigat tempus A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő Quintilianus
Et terram rumor transilit et maria Földeken és vízen át szárnyal a pletykabeszéd Propertius
Et tu mi fili? Te is, fiam? Suetonius
Exegi monumentum aere perennius Ércnél is maradandóbb művet emeltem én Horatius
Exercitatio artem parat Gyakorlat teszi a mestert Tacitus
Ex incommodis alterius sua comparat commoda Más kárából előnyt szerez magának Terentius
Exitus acta probat A siker a vállalkozás próbaköve Ovidius
Ex malis eligere minima oportet A bajok közül válaszd a legkisebbeket Cicero
Exstructum super cloacam templum forma este A női szépség olyan, mint a kloákára épített templom Caecilius Balbus
mulieris
Faber est suae quisque fortunae Mindenki a maga szerencséjének kovácsa Sallustius
Facile est imperium in bonis Könnyű a jók fölött uralkodni Plautus
Facile omnes, cum valemus, recta consilia Mikor egészségesek vagyunk, mindnyájan könnyen adunk helyes Terentius
aegrotis damus tanácsokat a betegeknek
Factum fieri infectum non potest A megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni Plautus
Fama post cineres maior venit A halál után nagyobb lesz a hírnév Ovidius
Fama volat Szárnnyal jár a Hír Vergilius
Fas est ab hoste doceri Szabad az ellenségtől is tanulni Ovidius
Fecundi calices quem non fecere disertum? A tele pohár kit nem tesz ékesszólóvá? Horatius
Feriunt summos fulgure montes A hegyek legormát sújtja a villám Horatius
Fertilior seges est alienis semper in agris, Más szántóján mindig dúsabb a vetés, s duzzadtabb a tőgye Ovidius
vicinumque pecus grandius uber habet a szomszéd nyájának
Festina lente! Lassan járj, tovább érsz! Suetonius
Forma bonum fragile est A szépség mulandó adomány Ovidius
Fortes fortuna adiuvat Bátraké a szerencse Terentius
Fortuna vitrea est: tum cum splendet frangitur A szerencse üvegből van: mikor legszebben ragyog, akkor Publilius Syrus
törik el
Fugit irreparabile tempus Visszahozhatatlanul rohan az idő Vergilius
Fugiunt freno non remorante dies Fut zabolátlanul egyik nap a másik után Ovidius
Furor arma ministrat A fegyvereket a téboly irányítja Vergilius
Galli victi silere solent, canare victores A legyőzött kakasok hallgatni szoktak, a győzők énekelni Cicero
Gutta cavat lapidem, consumitur anulus usu A vízcsepp kivájja a követ, a használattól elkopik a gyűrű Ovidius
Hectora quis nosset, si felix Troia fuisset? Ki hallott volna Hektorról, ha szerencsés lett volna Trója? Ovidius
Homines amplius oculis, quam auribus credunt: Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek: Seneca
longum iter est per praecepta, breve et hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a
efficax per exempla példákon keresztül
Homo sum, humani nihil a me alienum puto Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi Terentius
Ignoranti, quem portum petat, nullus suus Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen Seneca
ventus est kikötőbe tart
Ignoti nulla cupido Nem vágyunk arra, amit nem ismerünk Ovidius
Illud iucundum nil agere Az az édes semmittevés Plinius
Imago animi sermo est A lélek tükre a beszéd Seneca
In angustiis amici apparent Szükségben mutatkoznak meg az igaz barátok Petronius
In eodem prato bos herbam quaerit, canis Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat, Seneca
leporem, ciconia lacertam a gólya gyíkot
Inimici ad animum nullae conveniunt preces Az ellenség szívéhez semmilyen könyörgés nem ér el Publilius Syrus
In medias res A dolog közepébe vágva Horatius
In silvan non ligna feras Ne hordj fát az erdőbe Horatius
In sinu viperam venenatam ac pestiferam habet Mérges és vészt hozó viperát őriz kebelén Cicero
In sole lucernam adhibere Mécsest gyújtani nappal Cicero
Laudator temporis acti A letűnt idő dicsérője Horatius
Lentescunt tempore curae Idővel enyhülnek a gondok Ovidius
Leones non sunt papilionibus molesti Nem háborgatja az oroszlán a pillangót Martialis
Libenter homines id, quod volunt, credunt Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak Caesar
Lumina in tenebris clariora sunt Sötétben tündöklőbb a fény Quintilianus
Lupus est homo homini Ember embernek farkasa Plautus
Magni nominis umbra Nagynevű árnyék Lucanus
Maior famae sitis est, quam virtutis Hírnévre többen szomjúhoznak, mint erényre Iuvenalis
Maiorque videtur et melior vicina seges Nagyobbnak és szebbnek tűnik a szomszédos búzavetés Iuvenalis
Male parte male dilabuntur Ebül szerzett jószág ebül vész el Cicero
Manus manum lavat Kéz kezet mos Petronius
Multi famam, conscientiam pauci verentur Sokan félnek a megszólástól, kevesen a lelkiismerettől Plinius
Mutato nomine de te fabula narratur Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese Horatius
Nil admirari Semmin se csodálkozz Horatius
Novus homo Új ember Cicero
Nullus agenti dies longus est A tevékeny ember számára egy nap se hosszú Seneca
Oderint dum metuant Amíg félnek, csak gyűlöljenek Cicero
Omnia homini dum vivit speranda sunt Amíg él az ember, mindent remélnie kell Seneca
Omnia mutantur, nihil interit Minden változik, nem pusztul el semmi Ovidius
Omnia vincit amor et nos cedamus amori Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki Vergilius
Omnis ars naturae imitatio est Minden művészet a természet utánzása Seneca
Omnis habet sua dona dies Minden napnak megvan a maga ajándéka Martialis
O tempora, o mores! Ó idők, ó erkölcsök! Cicero
Panem et circenses Kenyeret és cirkuszt Iuvenalis
Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik Horatius
Pia fraus Kegyes csalás Ovidius
Plurimum mali credulitas facit A legtöbb bajt a hiszékenység okozza Seneca
Pluris est oculatus testis unus, quam auriti Többet ér egy szemtanú, mint tíz fültanú Plautus
decem
Post equitem sedet atra cura A lovas mögött ül a sötét gond Horatius
Proximus sum egomet mihi Legközelebb én vagyok magamhoz Terentius
Pulvis et umbra sumus Föld pora s árnya leszünk Horatius
Qualis artifex pereo! Mekkora művész pusztul el bennem! Suetonius
Quandoque bonus dormitat Homerus Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is Horatius
Quidquid discis, tibi discis Bármit tanulsz, magadnak tanulod Petronius
Qui desiderat pacem, praeparat bellum Aki békét óhajt, készüljön a háborúra Vegetius
Quid vesper erit, incertum est Bizonytalan, hogy mit hoz az este Titus Livius
Quod tacitum esse velis, nemini dixeris Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek Seneca
Sapere aude Merj gondolkozni Horatius
Semper avarus eget A fösvény mindig nélkülöz Horatius
Senectus insanabilis morbus est Az öregség gyógyíthatatlan betegség Seneca
Sic itur ad astra Így jutunk a csillagokhoz Vergilius
Silentium videtur confessio A hallgatás felér egy vallomással Seneca
Sine ira et studio Harag és részrehajlás nélkül Tacitus
Sit mens sana in corpore sano Ép testben ép legyen a lélek Iuvenalis
Sub noctem cura recursat Éjjel a gond visszatér Vergilius
Successus ad perniciem multos devocat Sokakat pusztulásba visz a siker Phaedrus
Supremum vale Az utolsó üdvözlet Ovidius
Ut sementem feceris, ita metes Ki mint vet, úgy arat Cicero
Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! Titus Livius
Veni, vidi, vici Jöttem, láttam, győztem Suetonius
Verae amicitiae sempiternae sunt Az igazi barátságok örökké tartanak Cicero
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est Az élet nem más, mint utazás a halál felé Seneca
Vulpes pilum mutat, non mores A róka megváltoztatja a szőrét, de nem a természetét Suetonius
[Rejtvényböngészde]
Szállóigék és változataik
Tempora mutantur, et nos mutamus in illis - Változnak az idők, és mi is bennük
(velük) változunk (I. Lothar, 795-855 között a frank birodalom névleges
császára). Másik változat: Omnia mutantur, nos et mutamus is illis - Mindenek
változnak, s velük változunk mi is (ugyanő). Legrégibb: Tempora permutas nec
tu mutaris in illis - Az időknek más jelleget szabsz, ám te magad nem változol
velük (Corippus római költő, 6. század).
Eppur si muove - És mégis mozog [a Föld] (Galileinek tulajdonítják, ám ő
sosem mondta; Jrailh abbé találta ki 1761-ben).
Exitus acta probat - A végkifejlet igazolja a cselekményt (Ovidius). Cum finis
est licitus, etiam media sunt licita - Ha a cél megengedett, akkor az eszközök
is megengedettek (Hermann Busenbaum jezsuita atya, 1650). Nous corrigeons le
vice du moyen par la pureté de la fin - Mi az eszköz bűnös voltát a
végkifejlet tisztaságával korrigáljuk (Pascal, 1656). Conviene bene, che,
accusandolo il fatto, lo effetto lo scusi - Nagyon helyénvaló, hogy ha
[Romulus] vád alá kerül e tény miatt, az eredmény fölmenti őt (Machiavelli).
Apothegmata morientum (haldoklók bölcs mondásai)
Tirez le rideau, la farce est jouée - Húzzátok le a függönyt, a vígjátéknak
vége (François Rabelais).
Hogyan - máris a lángok? (Voltaire)
Az igazi diadal - az erény. Ah, odavetnék most minden sikert, minden tapsot,
ha csak egyetlen jó cselekedettel többre lehetnék is büszke! (Lope de Vega)
Mások szerint ezt mondta, mikor megtudta, hogy ütött utolsó órája: Rendben
van. Kimondom hát: sohasem állhattam Dantét.
Nem azért éltem nyolcvan hosszú évet, hogy ne tanultam volna meg, miként illik
haldokolnom egy rövid negyedórát (Anne de Montmorency herceg).
Dieu me pardonnera, c'est son métier! - Isten megbocsát nekem, ez a
mestersége! (Heinrich Heine)
Vagy a tapéta száll most el, vagy én (Oscar Wilde).
[A homlokát törölgető kedvesnővérhez:] Ó, hogy áldaná meg az Isten, nővérke.
Legyen minden fiúgyermeke püspök! (Brendan Behan ír költő)
[Vértanútársához:] Ne csüggedjen, Ridley mester, legyen férfi! Ezen a napon,
Isten kegyelméből, olyan gyertyát gyújtottunk Angliában, ami - úgy hiszem -
sohasem lobban el! (Hugh Latimer protestáns püspök, máglyahalált halt)
[A tiszthez, aki a vérpadra kísérte:] Szépen kérem, hadnagy úr, gondoskodjék
róla, hogy följussak, lefelé már jövök én magamtól is. [Mikor a bakó
fölemelte pallosát, szakállát félrehúzva:] Ezzel talán nem sértem meg a
királyt. (Morus Tamás, felségárulás hamis vádja miatt végezték ki)
O sancta simplicitas! - Ó, szent együgyűség! (Husz János egy anyókát nézve,
aki buzgón hordta a rőzsét a máglyához)
John Holmes amerikai bíró és történelembúvár már nem mozdult, amikor az
ápolónő így nyugtatta a családtagokat: Még meleg a lába. Senki sem halt még
meg meleg lábbal. Ekkor megszólalt Holmes: De igen, John Rogers, 1555-ben.
(Rogers máglyahalált halt.)
Mehr Licht! - Több fényt! (Goethe) Hosszabban: Tárjátok ki az ablaktáblákat,
hadd jöjjön be több világosság! Valójában Friedrich nevű szolgájának szólt:
Mach doch den zweiten Fensterladen auf, damit mehr Licht hereinkomme - Ugyan,
nyisd már ki a másik ablaktáblát, hogy több világosság jöjjön be.
Kiss me, Hardy - Csókolj meg, Hardy (Nelson egy tiszttársának). Egy feltevés
szerint azt mondta: Kismet, Hardy - A végzet, Hardy (törökül kiszmet: sors).
How stands the Empire? - Hogy van a Birodalom? (V. György) Kezelőorvosa, Lord
Dawson szerint ezt mondta (amikor ő altatóinjekciót adott neki): God damn you
- Az Isten verje meg önt.
Hazám! Mennyire szeretem is a hazám! (Az ifjabb Pitt, angol miniszterelnök)
Valójában: Azt hiszem, ennék egyet Bellamy [a szakács] sertéspástétomaiból.
Mondattan
2009 október 13. | Szerző: Zsinszka
Magyar Nyelvőr – Kugler Nóra: Mondattan
www.c3.hu/~nyelvor/period/…/123108.htm – Tárolt változat – Hasonló
2009 október 13. | Szerző: Zsinszka
“Nincsenek különösebb kedvenc íróim,
és nincsenek kedves könyveim.
Minden igaz és őszinte írást szeretek,
ha őszinte és igaz ember írta.
(Veres Péter)
2009 október 11. | Szerző: Zsinszka
-
kéziratokat várunk
modern, nemzetközi kiadó
érdekes, új szerzőket keres
www.novumverlag.hu
Mi kell az íráshoz?
2009 október 11. | Szerző: Zsinszka
“Papír, ceruza, vagy számítógép, és billentyűzet, mondanivaló és kifejezőkészség. Többé-kevésbé mindenki ki tudja fejezni magát. Természetesen jobb eséllyel indulhat, aki jól fogalmazott iskolás korában, jó a beszélőkéje, noha más a beszéd, a verbális kommunikáció és más az írás. Nem árt jóban lenni a helyesírással is, de minden számítógépen van helyesírás-ellenőrző program, és minden jobb kiadó alkalmaz lektort, aki nyelvhelyesség, stilisztika, esetleg egyéb szakmai szempontból átolvassa és korrigálja a művet.
Kedv is kell az íráshoz, amit favágásként, vagy kényszerből csinálunk az legjobb esetben is csak közepes mestermunka lesz, amit élvezetből, kényszer nélkül teszünk, az mindig a leghatékonyabb működésünk. A kedv mellett kell az ún. ihlet is, aki már írt, biztosan megtapasztalta ennek működését. Az ember nekiáll, mert úgy érzi, haladnia kéne művével, és fogcsikorgatva izzad ki három sort magából, és az is olyan, hogy jobb kitörölni a fájlból.
Máskor meg csak forgolódik az ember az ágyban, éjfél, egy óra, fél kettő, s ekkor katapultként kidobja magából az ágy, rohan feltenni a kávét, meggyújtani a cigit, ha dohányos, bekapcsolja a számítógépet és ír, ír, ír…… Sokszor írtam hajnalig, vagy akár reggel nyolc, kilenc óráig, és nyolc-tíz kávétól elzsibbadva, a fáradtságtól szédülve, a cigiktől krákogva, de boldogan feküdtem ágyba, miután 15-20 A4-es oldalt, 40-50 könyvoldalt megírtam.
Van, hogy fél évig nem jön az ihlet, van, hogy kétnaponta, kiszámíthatatlan. Amikor megindul az áradás, nem érdemes vesződni részletekkel, elírásokkal, apróbb hibákkal, a lényeg, hogy ami kikívánkozik belőlünk, az akkor és abban a formában rögzítésre kerüljön, nyers szöveget javítani, korrigálni ráérünk olyankor is, amikor nincs ihlet, de van időnk korábbi munkánkat kicsit polírozni, rendbe tenni.
A téma, a mondanivaló is jöhet ihletként, de ki is találhatunk egy témát, amiről írunk. A téma az utcán hever, bármiről lehet írni, csak érdekes legyen, és legyen valami gerince, mondanivalója is, mert hiába írunk, ha az olvasónak kiesik a kezéből a könyv, és elalszik rajta.
Bohumil Hrabal szerint a könyv nem arra való, hogy az olvasó elaludjon rajta, hanem úgy ahogy van, alsógatyában ugorjon ki az ágyból, és rohanjon szétverni az író úr pofáját. Az író ébresszen érzelmeket, nem baj, ha ezek rokon és ellenszenvben egyaránt jelentkeznek.”
Miként lesz valakiből író?
2009 október 11. | Szerző: Zsinszka
“Valakiből úgy lesz író, hogy nincs kihez szólnia, vagy rengeteg a szabadideje, de lehet, hogy nagyon sokat unatkozik, és más nem jut eszébe. Persze ez irónia. Író úgy lesz valakiből, hogy valami rejtett, megfoghatatlan belső késztetése van arra hogy írjon. Aztán neki lát és ír. Hogy ez mitől van, erre a nagyszerű tudósok sem tudják a választ. Talán majd egyszer megtalálják ennek is a genetikai kódját. (Az én meglátásom szerint minden ember tehetséges valamiben, csak sok ember élete végiéig sem jön rá, hogy miben) A legfontosabb tehát az írás szeretete. Ha van kedvünk hozzá, és ami a legfontosabb, hogy van elegendő kitartásunk is, akkor lehet belőlünk még író. Mert a jó író két fő ismérve a tehetség, és a kitartás. A tehetséget talán nem kell indokolni, a kitartást igen. Egy könyv megírása nem csekély kitartást kíván. Vannak írók, akik leülnek a gép elé (ma már szinte mindenki számítógéppel ír, de van még egy két emberke, aki már csak azért is írógéppel dolgozik) és úgy ontják a szavakat, hogy szinte peregnek az oldalak. Mások viszont mondatról mondatra haladnak, és majd belepusztulnak az írásba. Nagyon könnyű belefáradni, és feladni az egészet.
Az íróknak két típusa létezik. Az egyik, aki magának ír, a másik a közönségnek. Míg az egyik az írást szerelemből műveli, addig a másik kizárólag pénzszerzést vár tőle. Természetesen a kettő közül bármelyik lehet csóró és világhírű is, ez “csupán” tehetség és nem kevés szerencse kérdése.
A jó író mércéje az olvasó.
Egy író legnagyobb öröme, ha a műve sikeres lesz! Ha valaki mást állít, akkor az lódít. Mert ha nem érdekelné a könyve sorsa, akkor miért adta ki? Akkor olvasgassa otthon magának, és örüljön neki Ő. Az már egy másik tészta, ha csak magának írogat.
De arra nagyon vigyázni kell, hogy ne a siker hajhászai legyünk, mert akkor nem fog sikerülni!Próbáljunk a szívünkkel és a lelkünkkel írni, ne pedig az eszünkkel! Úgy írjunk, ahogy nekünk örömet okoz!
A másik kérdés a művészi alkotás és a ponyva közti különbség. Szerintem nagyon nehéz éles határvonalat húzni a kettő között. Ponyva könyveknek általában azokat az írásokat hívják, amelyek igen silány tartalommal, és kivitelben készülnek. Fő céljuk a közönség szórakoztatása, általában rendkívül kommerszek. Ezeket a könyveket kb. két évszázaddal ezelőtt kezdték el először gyártani gyenge minőségű papírra, puha fedelű borítással, elsősorban a parasztság és a polgárság szórakoztatására. A kivitelüknek köszönhetően igen olcsó kis kiadványok voltak. Azért nevezzük őket ponyvakönyveknek, mert az akkori könyvárusok a falusi és városi piacokon a földre terített ponyváról árulták ezeket. De ne felejtsük el, rengeteg ponyva alkotásnak indult mű ma a világirodalom remeke!
A másik jó tanács, hogy ne akarjunk művészkedni. Majd a kritikusok eldöntik, hogy művészi a teljesítményünk vagy nem. Viszont ez egyáltalán nem befolyásolja, hogy sikeresek leszünk e vagy sem.”
OLVASNIVALÓ
2009 október 11. | Szerző: Zsinszka
Interjú J. Goldenlane-nel – Beholder Fantasy
www.beholder.hu/?m=bolt&cikk=5406 – Tárolt változat – Hasonló
OLVASNIVALÓ
2009 október 11. | Szerző: Zsinszka
Hogyan írjunk könyvet? | karcolat.hu
karcolat.hu/node/822 – Tárolt változat – Hasonló
2009 november 2. | Szerző: Zsinszka
“Az igazán jól sikerült írásokhoz önbizalom kell, a tévedhetetlenség érzete.”
Oldal ajánlása emailben
X