Miként lesz valakiből író?

2009 október 11. | Szerző: Zsinszka |

 “Valakiből úgy lesz író, hogy nincs kihez szólnia, vagy rengeteg a szabadideje, de lehet, hogy nagyon sokat unatkozik, és más nem jut eszébe. Persze ez irónia. Író úgy lesz valakiből, hogy valami rejtett, megfoghatatlan belső késztetése van arra hogy írjon. Aztán neki lát és ír. Hogy ez mitől van, erre a nagyszerű tudósok sem tudják a választ. Talán majd egyszer megtalálják ennek is a genetikai kódját. (Az én meglátásom szerint minden ember tehetséges valamiben, csak sok ember élete végiéig sem jön rá, hogy miben) A legfontosabb tehát az írás szeretete. Ha van kedvünk hozzá, és ami a legfontosabb, hogy van elegendő kitartásunk is, akkor lehet belőlünk még író. Mert a  jó író két fő ismérve a tehetség, és a kitartás. A tehetséget talán nem kell indokolni, a kitartást igen. Egy könyv megírása nem csekély kitartást kíván. Vannak írók, akik leülnek a gép elé (ma már szinte mindenki számítógéppel ír, de van még egy két emberke, aki már csak azért is írógéppel dolgozik) és úgy ontják a szavakat, hogy szinte peregnek az oldalak. Mások viszont mondatról mondatra haladnak, és majd belepusztulnak az írásba. Nagyon könnyű belefáradni, és feladni az egészet.
Az íróknak két típusa létezik. Az egyik, aki magának ír, a másik a közönségnek. Míg az egyik az írást szerelemből műveli, addig a másik kizárólag pénzszerzést vár tőle. Természetesen a kettő közül bármelyik lehet csóró és világhírű is, ez “csupán” tehetség és nem kevés szerencse kérdése.
A jó író mércéje az olvasó.
Egy író legnagyobb öröme, ha a műve sikeres lesz! Ha valaki mást állít, akkor az lódít. Mert ha nem érdekelné a könyve sorsa, akkor miért adta ki? Akkor olvasgassa otthon magának, és örüljön neki Ő. Az már egy másik tészta, ha csak magának írogat.
De arra nagyon vigyázni kell, hogy ne a siker hajhászai legyünk, mert akkor nem fog sikerülni!Próbáljunk a szívünkkel és a lelkünkkel írni, ne pedig az eszünkkel! Úgy írjunk, ahogy nekünk örömet okoz!
A másik kérdés a művészi alkotás és a ponyva közti különbség. Szerintem nagyon nehéz éles határvonalat húzni a kettő között. Ponyva könyveknek általában azokat az írásokat hívják, amelyek igen silány tartalommal, és kivitelben készülnek. Fő céljuk a közönség szórakoztatása, általában rendkívül kommerszek. Ezeket a könyveket kb. két évszázaddal ezelőtt kezdték el először gyártani gyenge minőségű papírra, puha fedelű borítással, elsősorban a parasztság és a polgárság szórakoztatására. A kivitelüknek köszönhetően igen olcsó kis kiadványok voltak. Azért nevezzük őket ponyvakönyveknek, mert az akkori könyvárusok a falusi és városi piacokon a földre terített  ponyváról árulták ezeket. De ne felejtsük el, rengeteg ponyva alkotásnak indult mű ma a világirodalom remeke!
A másik jó tanács, hogy ne akarjunk művészkedni. Majd a kritikusok eldöntik, hogy művészi a teljesítményünk vagy nem. Viszont ez egyáltalán nem befolyásolja, hogy sikeresek leszünk e vagy sem.”